II. András (1205-1235)
- külpolitika
- halicsi háborúi
- András hosszú, több mint egy évtizedes halicsi hadjáratai semmilyen eredményt nem hoznak
- keresztes hadjáratot is vezetett
- ez gyakori volt az európai uralkodók között
- igazi hadmozdulatra nem került sor
- ötletszerű, kalandor hódító hadjáratok
- kizárólag a hadjáratokban részt vevő, a hódításokból közvetlenül hasznot húzó előkelő réteg érdekeit szolgálták, akik jelentős jutalmakat kaptak a királytól
- uralkodását új birtokpolitika jellemezte
- ezt maga nevezi egy 1217-es oklevelében új intézkedéseknek
- a királyi birtokok egy jelentős részét eladományozta
- Mit adományozott el?
- idézet tőle: „az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség”
- II. András vármegyéket adományozott híveinek
- bizonyos jogok is tartoznak a vármegyékhez: a királyi adók behajtása, bíráskodás, ezt is az adományozott látta el ezután
- Kik részesedtek az adományokból?
- az adományozottak a király hűséges emberei, általában vezető egyházi vagy világi tisztségviselők
- nagyon sokan külföldiek voltak, főleg német származású feleségének rokonai, udvartartása
- ez nem hűbéri viszony, ugyanis nem katonáskodásért cserébe történtek meg ezek, hanem feltétel nélkül
- ekkor alakulnak ki a későbbi nagy uradalmak alapjai
- Miért adományozott ilyen sokat?
- emlékszünk arra, hogy III. Béla bevételei nagyobbak voltak a francia vagy angol királyénál, de országa szegényebb
- András ezt akarta megváltoztatni
- francia minta alapján egy nyugat-európai modellhez próbálta közelíteni a magyar rendszert
- ezzel a tőle nagy társadalmi távolságban lévő, vezető pozícióban lévő réteget próbálta közelíteni a királyhoz
- úgy gondolta, hogy lemondhat a földesúri jövedelmekről és a tisztán pénzbeli jövedelmekre szeretett volna áttérni
- Mi volt a következménye az adományozásnak az államháztartásra?
- a magyarországi gazdasági viszonyok nem voltak elég fejlettek ahhoz, hogy a régi struktúrával szemben teljesen új berendezkedést alakítson ki
- a regálé jövedelmekből nem származott elegendő bevétel: a pénzgazdálkodás nem volt olyan fejlett a 13. századi Magyarországon, hogy erre lehetett volna alapozni a királyi hatalom gazdasági alapját
- eredmény: rohamosan csökken a királyi birtok aránya, így a király bevételei is
- a Bánk-bán féle merénylet
- az arisztokrácia egyes csoportjai többször is kísérletet tettek a király hatalmának megdöntésére
- oka: a nagy birtokadományokat gyakran külföldiek kapták
- Gertrúd, András felesége a német birodalomból származott
- Gertrúd családtagjai jelentős tisztségeket kaptak
- a korabeli krónikaírók írtak túlkapásaikról
- 1213-ban felkelés tört ki, melynek vezetői Gertrúd udvarának korábbi magas rangú tisztségviselői, Péter ispán és Bánk nádor voltak
- a felkelésnek személyes sérelem is állhatott a hátterében, az biztos, hogy konkrétan Gertrúd ellen irányult
- János esztergomi érsek kitérő választ adott: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz és ha mindenki beleegyezik én magam nem ellenzem.”
- a felkelők közül Pétert karóba húzták, de Bánk csak a nádorságot vesztette el, ami a király pozíciójának gyengeségére utal
- a Bánk bán történet egy író miatt vált ismertté
- a 19. században Katona József írt belőle drámát
- később ezt Erkel Ferenc megzenésítette, így operaként is szokták játszani
- a dráma nem hiteles történelmileg
- személyes szálként Bánk bán feleségének tragédiáját teszi a gyilkosság egyik fő okának
