A kereszténység elterjedése
- az apostolok
o Jézus életének és tanításainak legfőbb tanúi az ő elhívatott tizenkét tanítványa
o a korai egyházi emlékek megneveznek mintegy 70 másik tanítványt is, akik szintén követték Jézust utazásai során
o Jézus keresztre feszítése után az apostolok és más követői elkezdték hirdetni az örömhírt, hogy Jézus feltámadt holtából
- különböző utakat tettek elsősorban a Földközi-tenger keleti partvidékén
- az új hit első központjai így keleti nagyvárosok lettek
o a kereszténység létrejöttétől céltudatosan terjeszkedő célú vallás
- Szent Pál
o Saulként zsidó származású római polgár és üldözi a keresztényeket
o a damaszkuszi úton megjelent neki Jézus és ennek hatására megtért
o több nagy térítő út fűződik a nevéhez
o Szent Pál levelei kitűnő források a korai keresztény közösségek életéről
- a jeruzsálemi zsinat
o az első komoly kérdés a kereszténységben: nem zsidók lehetnek-e keresztények
- a keresztények elfogadták a mózesi törvényeket : a pogányoknak be kell-e ezeket tartaniuk?
o a 49-ben Jeruzsálemben összehívott zsinat – Pál vezetésével - végül kimondta, hogy a pogányokból lett keresztényeknek nem kell betartaniuk a mózesi törvényeket
o azáltal, hogy az új hit nyitottá vált mindenki számára rohamosan terjedt a kereszténység
- az egyház kialakulása
o az első közösségek
- meg voltak győződve a világ végének közeli eljöveteléről, így az anyagi javak hiábavalóságát hangoztatták, vagyonukról lemondtak, vagyonközösségben éltek
- a kereszténység hívei a Kr. sz. 1. évszázadban szinte kizárólag a szegények közül kerültek ki, később gazdagok is csatlakoztak a közösségekhez
- az összetartozás érzése világosan megjelent a közösségek demokratikus felépítésében is
- nők, férfiak, fiatalok vagy öregek is a közösség tagjai lehettek
- élükön a püspökök álltak
- ők irányítják a szertartásokat
- ellenőrzik a szent iratokat
- a teljes gyülekezet együtt választotta őket
o forrás a korai keresztények közösségéről: „A jelentések szerint azonban a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén sem tagadják meg. Ennek végeztével rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután parancsodra betiltottam a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szolgálóleányból – ezeket ők diakonisszáknak nevezik – még kínvallatás árán is kivegyem az igazságot. Nem találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál. Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra méltónak láttam ezt a dolgot, legfőképpen a vádlottak nagy tömege miatt; ugyanis mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek a vád alá. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban és a tanyákon is elharapódzott ennek a babonaságnak a ragálya; ezt azonban véleményem szerint meg lehet állítani, és meg lehet szüntetni.” (ifj. Plinius 96. sz. levele, Kr. u. 112)
- Miért terjedt ilyen gyorsan a kereszténység?
o az ókori istenekkel való viszonyhoz képest egészen mást kínált a kereszténység
o a római istenektől féltek az emberek, megpróbálták becsapni őket, kiengesztelni
- az emberi konfliktusokkal megjelenő római istenekkel nem volt szoros lelki kapcsolat
o az emberek igényelték az emberfeletti lényekkel való személyes kapcsolatot
- ezt adta meg a kereszténység
A kereszténység és a Római Birodalom viszonya
- kezdetben nem sokat törődtek az alacsony rétegek körében terjedő, a zsidóhoz nagyon hasonló vallással
- az 1. század végén megjelentek a keresztényüldözések
o az első üldözések Nero császárt idején indultak
- a keresztények elleni vádak
o embert esznek („kenyér és bor”- „test és vér”)
o rájuk fogtak bizonyos katasztrófákat
o gyanúsnak tartották a titkos szertartásaikat
o felségárulás
- nem fogadták el a császár istenségét
- keresztényüldözések
o bírósági eljárás
o templomrombolás
o kényszermunka
o kivégzések
- a meggyilkoltakat mártíroknak vagy vértanúknak nevezzük
o gladiátorjátékokon vadállatok elé vetették őket
A kereszténység államvallássá válása
- a kereszténység a 4. századra a birodalom legelterjedtebb vallása volt, de még mindig üldözött vallásként működött
- a 4. században Constantinus császár és utódai alatt válik elfogadott, majd az egyedüli elfogadott vallássá
- Constantinus császár
o 311-ben a Mulvius-hidi csatában nagy belpolitikai ellenfelével kellett megküzdenie
o Constantinus álmot látott és krisztus jelét festette a katonák pajzsára
o a Krisztus-monogram – „E jelben győzni fogsz!”
o ezzel a kereszténységet fogadja el
- 313, milánói ediktum
o a Mulvius-hídi csata után nyilvánvalóvá vált, hogy változni fog a kereszténység és az állam viszonya
o a keresztényüldözéseket megtiltotta
o biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlását
- a birodalom polgárai szabadon választhattak vallást
- a kereszténység a császári kegy kedvezményezett vallása lett, egyenlőbb a többinél
- Miért támogatja Constantinus a kereszténységet?
o a Római Birodalmat nehéz összetartani, egységként igazgatni
o korábbi császárok is bajlódtak ezzel
o a kereszténység a birodalom összekötő kapcsa, a császár hatalmának alapja lehetett
o egy eszme, mely megteremtheti a szétesés veszélyével küzdő birodalmat
- a kereszténység a továbbiakban folyamatosan erősödik
o a kereszténység államvallássá tétele
- Theodosius, 394
- minden más vallást üldöztek
